Sziasztok Bogyeszok!
Mint ígértem idén többet fogok blogolni, mint az előző években, ennek több oka is van, de leginkább az, hogy szeretném kiírni magamból minden gondomat, gondolatomat. Amúgy is több helyen olvastam már, hogy az "írás gyógyít", szóval miért ne folytatnám a blogolást?
A mai bejegyzésem arról fog szólni, hogy milyen "nehéz" epilepsziásként nekiállni a jogsinak. Szerintem a volt blogomon középiskolásként sem osztottam meg semmit sem a betegségemről, mert szégyelltem, de azóta szerencsére megbirkóztam vele, főleg, hogy elmondhatom évek óta tünetmentes vagyok.
Még Pesten laktam 2020-ban, mikor azon kezdtem el gondolkozni, hogy jó lenne nekiállni a jogsinak, de mindig a fejemben járt, amit az orvosom mondott, hogy epilepsziásként nehéz megszerezni a jogsit. Így hanyagoltam is a dolgot mivel az orvosom közben elment szülni és az éves vizsgálatokon mindig épp ahhoz kerültem, aki aznap a szakrendelésen volt, szóval elég rossz volt a helyzet, mert ők annyira nem foglalkoztak velem, mint a saját orvosom, aki képes volt akár egy órát is elbeszélgetni velem. Tavaly viszont azt mondták a szakrendelésen, hogy jó lenne megkeresnem az orvosom, mert már ismét praktizál, csakhogy akkor a meló miatt nem tudtam elmenni...
Most, hogy új munkahelyem van eltudtam menni a régi orvosomhoz, aki szerencsére még mindig tök rendes, alaposan elbeszélget és megvizsgálja a betegeit. Azt mondta, hogy ő belemegy abba, hogy elkezdhessem a jogsit, viszont szeretne egy EEG-t látni, plusz a háziorvosomnak olyan beutalót kell írnia, amiben benne van, mikor volt utoljára rohamom, emellett édesanyámnak is el kell kísérnie, hogy ő is alátámassza mikor volt utoljára rohamom. Hogyha mindez megvan, akkor a szakorvos ír egy ajánlót, amit el kell vinnem a háziorvosomnak, hogy engedélyezi a jogsit és csak ezek után kezdhetem el.
Oké, így leírva nem tűnik olyan szörnyűnek, csak ez a sok utazás meg az oda-vissza járkálás már kiakaszt. A héten voltam EEG-n, szóval valamikor fizu után majd visszamegyek megint és akkor megbeszélem vele a további részleteket, csak ott tartok már, hogy hadd kezdhessem el és remélem a háziorvos sem fog tovább kötözködni, mert már elegem van belőle is, lol.
Köszi szépen, hogy végigolvastátok a rinyálásom! ❤
Szia, jó magam is epilepsziás vagyok. Nekem 8 éves korom óta jelen van, először abszanszos voltam, majd nagy rohamos lettem. Nekem a gyerekorvosom régen azt mondta, esélytelen, hogy legyen jogsim. Aztán átkerültem a mostani orvosomhoz, akivel jobban körberágtuk a témát, többféle eeg-n átestem, gyógyszerszint vizsgálaton, stb. Ő megadta végül az engedélyt, csak még nem volt időm elkezdeni a jogsit, majd egyetem után.
VálaszTörlésAz biztos, nem könnyű dolog. Remélem, fogsz még erről írni, érdekelne nagyon :D
Szia! Nagyon fiatalon előjött nálad is... Azért gyógyszer(ek) segítségével kordában lehet tartani a rohamaidat?
TörlésÉn 14 - 15 körül voltam, mikor először volt rohamom, viszont nekem inkább motoros rohamaim voltak/vannak (végtagrángás, összeesések, viszont tudatzavarom nem volt közben sosem).
Most én is 2 EEG-n voltam, viszont gyógyszerszintvizsgálatot nem kért tőlem, anélkül emelte fel az adagomat mondván "eljött az ideje".
Tervezek még erről a témáról írni amúgy. :D Köszi, hogy elolvastad és kommenteltél. <3